Az egyetemi éveim alatt kezdtem el önismerettel foglalkozni. Ekkor találtam rá a pszichodráma módszerére. Azonnal magával ragadott a csoportos önismereti technika ereje, energiája!
A játék örömét, a közös, csoportos alkotás, együttlét szeretetét amatőr színjátszóként a Wataridori Színkörben eltöltött éveim tovább erősítették. Itt is megtapasztalhattam, hogy milyen ereje van, ha többféle szerepben próbálhatjuk ki magunkat, és mindez milyen jó hatással van az önbizalmunk, önértékelésünk növelésére.
Az önismeret után az asszisztensi, majd a vezetői fokozatot is megszereztem mind a felnőtt, mind a gyermek pszichodráma területén. Az elmúlt évek alatt a meseterápiával is színesítettem az eszköztáramat.
Számomra végül a gyermekdráma módszere lett az az eszköz, amiben a pszichodráma, csoportos önismeret, közös játék pozitív ereje a leghatékonyabban találkozik a gyermekekkel és fiatalokkal való munkában. Ezeken a foglalkozásokon célom, hogy abban segítsem a gyereket, hogy bátran kapcsolódjanak önmagukhoz és a környezetükhöz is.
Egyéni segítő munkában szociális munkásként interkulturális közegben is volt lehetőségem dolgozni. Így ilyen módon is megélhettem azt, hogy ha máshonnan is jövünk, más nyelvet is beszélünk – ennek átvitt és szó szerinti értelmében is – ott van valahol az a híd, ami összekapcsol. Ennek megtalálásában segít a türelem, nyitottság, kíváncsiság és odafordulás.